Most következzék az első versem, ami igencsak elvont de nem kevésbé jó :)
A ló Mc®Hal, a madarak influenzásak
Fújjál mondta és elfordult
jólvan igen aham
nem hiszem hogy ez normális dolog lenne
de ez a vén lókötő se az
felkiáltott fújjál! Fújjál!
és jobbra-balra kalimpált
tisztára mint egy őrült
de tulajdonképpen csak mint egy magyar
az óra ezüstösen verte a perceket
ebben a rohadt városban lefelé számolják a métereket nem előre
termál volt kiírva
s mellette Benkovics
legalább olyan ronda mint a nadrágja
fújtam én de erőből
olyan tisztán hogy a haja kihullott
az ősz toronyórának mely hetet vert
mint abban a musicalben
szegény macska nézte ahogy
lassan kimegy az élet a farkából
pamparam-param
vagy
nem is
papam-param-para
így jó volt
és te tehetetlenül nézed hogy
elvesszük az életed
beomlik a lépcső és a tető
a jövő kapujánál
fára másszál és rajzolva énekelj
FÚJJÁL!
a kiáltás nem hal el
nem ám
ahogy győrben csokit osztanak
valami arab
de lehet hogy egy cigány
győző! te tompultagyú romantikos szénásszekér
a kutya csaholt majd tüzet okádva
rémesen lehányta az úszógumis öregasszonyokat
fájör -nyögte- fájör
mintha vízért esedezne az öreg kalmár
és szétlőtték a kutyaólat melyből undok szájatlan lények
kárörvendő kacaja hallatszott ki
mert ők tudták
tudták
hogy e pusztítás oktalan
2007 január 4-5-6-7 és 8 is
a jövő és a terror háza
vajon a balkánon süt a nap
de nem
nem süthet
hiszen már románia is brüsszel martaléka
a macskaköveken influenzás csirkék totyognak és halált köhögnek
Fújjál!
Mozart már csak jacuzzikba áztatja a lábát
én jobbat fogok írni
én
a gitárpróval
ha hazamegyek
mikor hazaérek
nem érdekel se a MUX se a fuksz
élni fogok hagyjál macsek nincs kajám
nincsen
anyu szólt még van itt
lent ahol a kutya szórta szét a cuccokat
ahol Mónika észt oszt a cigányasszonyoknak
de
nem lesz több nekik így sem
írni! írni! írni fogok zenét
én
zenét!
megírom és vidám lesz
könnyekre fakadva fognak hahotázni akárki hallja
remélem nem fog reklamálni
túl elvont
de alter vagy lujó mondta
majd barátjával csevegett
nem kell!
nem kell a szereteted
Fújjál!
de már lejárt az idő
felkeresem a féleszű félkarút
csorogtasson életet a barna pohárba
a kávé itt feketébb mint a szahib lábujjkörme
a vanília édesebb mint
a kandalló pattogását hallgatni
meleg van
meleg van
mégis mindjárt elfagy a kezem
de mégis
valahogy annyira hideg van mint kubában
te el tropico te vagy az
melyben fidelt ócsárolják
pedig már öreg
öreg és beteg
mint egy karácsonyfa
januárban
habár szögek vannak a földön elszórva
én élek
amíg nem áll bele a talpamba
nem zavar
mikulást eszek
csokit
és tudjátok mit? ízlik
ahogy itt ülök és önfeledten zenét teremtek
genezisz
harsogja a pró majd sírva bezárul
de idő is kell az alvásra
is
idő mindenhez kell
mikor a föld rengett
idő kellett a kirohanáshoz
csak röhögtem
a sokktól persze
de a kutya nem röhögött
annyira félt hogy az már szinte emberi volt
aztán láttam a tévében ahogy
vidám gyerekek focizás közben mesélik
hogy
a halál csak egy játék
de én nem nevetek
tanulj paraszt
szombaton is van mit még
pedig egy hét múlva ilyenkor
a vörös szőnyegen kell állni
és nem gondolni
nem gondolni semmire
csak arra, hogy ez a féleszű Donizetti valójában
okosabb mint 6 pár rendőrcsizma
fújjad marci ungaresca
ez túl szép nekem
ez a larghetto
na de kérem én ezt nem akarom fújni a gálán
és a könnyek felszáradtak mielőtt
kiértek volna
begyullasztják az arcot
mint a fog mely már nincs
mi a bölcsességgel együtt elvész
de
vajon
ennyi az élet?
szaxizni egyet a közönségnek?
vigyorogni mint mikor ingyenkaját osztanak
dobálják a petárdákat
de ezt nem lehet
de ez senkit sem zavar
az sem
hogy lopni se szabad
minek mondják ha úgyse tartja be senki
4+2-3=3 mint
az elektronika érdemjegyem
már nem érdekel az egész
év végén jobb lesz
a vizsga is
érzem
most kiállok és elrontom
mert izgulni fogok
de mindegy ez nem mintha számítana
de holnap elektró
nem lehet baj a sonka füstölődik
a gép forog
én pihenek
én
ha nem lenne elektró
de hetet korgott az óra
enni pedig kell
a tanulás nem etet
de pénz is kell morogta az öreg félszemű kandúr
majd felfordult
felfordultában miákolt és szólt egyet utoljára
Fújjál!
és fújtam a vörös szőnyegen csendben halkan
hogy a halottak is táncoltak.
2007/01
megj.: az eredeti versemben más a szöveg törése, a behúzásokat és tabulátorokat nem oldottam meg, majd ha egyszer jó kedvem lesz akkor szánok rá időt :)
